Településtörténet

Gyöngyöstarján az ország legmagasabb hegyvonulatánál, a Mátra déli lábánál terül el, a Világos-hegy (708 m) és Tót-hegyes (812 m) védelmében. A Világos-hegy sok természetjáró szerint a Mátra legszebb hegycsúcsa. A hegytetőn a török időkben vár állott, melynek maradványai fákkal, bokrokkal benőve ma is megtalálhatók. 472 hektár szőlőterülete az erdős hegyvonulatok alatti szelíd dombokat borítja be, melyek aljában már tulajdonképpen az Alföld végtelen síkságai kezdődnek. A Mátra hegyei óvják a területet az északi hideg szelektől, és a déli domboldalak szinte magukba szívják a dél felől érkező meleg légtömegeket. A hegyvidék és a síkság ilyen találkozása páratlan mikroklímát alakított ki. Több olyan növényfajta él ezen a környéken, melyek egyébként csak a mediterrán vidékeken találhatók meg.

Tengerszint feletti magassága: 160-220 m.

Késő bronzkori település, melyről az első írásos emlék 1275-ből származik. Ez időben Tharian Maior és Minor névalakban szerepelt.
A kor ismert birtokosának, az Aba nemzetségből származó Tarjáni György három fiának birtokát képezte. A falu két részre oszlott:
Nagy- és Kistarjánra.

Ősi pecsétünk 1571-ből való, a megyéből a legrégebbi. Címeralakja egy szarvasfej, agancsa két ága között kereszt látható. Körben ez volt olvasható: "Genges Tarjaniensisz". Mind a pecsét, mind a címer a Szent Hubertus legendából fakad. E pecsét alapján készült el jelenlegi címerünk. Gyöngyöstarján mai címere

Gyöngyöstarján pecsétje 1571-ből      A csücsöktalpú pajzsban helyezkedik el az ezüstszínű agancsos szarvasfej a fejtetőn arany színű kereszttel. A fejtől jobbra és balra a falu gazdasági tevékenységére utaló szőlőfürt látható. Az alap osztóvonalát a község határában lévő Világost és Tóthegyest stilizáló hegyvonulat adja.

1383 után a település a Széchenyi család birtokában volt. Mátyás uralkodása alatt a fiú utód nélkül maradt Széchenyi László fiúsíttatta leányait Hedviget és Annát, így ők férjeik, Losonczi Albert és Guthi Országh János után örököltek. 1461-ben Mátyás királytól adományként kapták a települést, melyet 1461-ben és 1570-ben oppidumként említenek az oklevelek. Ez a kor szerint mezővárosi rangot jelentett, amit 100 évig viselt és a török hódoltság alatt vesztett el.

1582 táján Losonczy Anna és férje, Ungnad Kristóf szerezte meg a települést. A XVI. századból származó források szerint a településnek 11 portája volt ekkortájt. A XVII. században a Forgách család tulajdona lett, melyet 1647-ben elzálogosítottak, majd 1650 körül a birtokterület Haller Sámuel tábornokra szállt, s maradt egészen a XVIII. század közepéig. A Haller család a barokk templomot, a plébániát, valamint a környék legnagyobb, legjelentékenyebb borpincéjét építtette 1740 körül.

A török hódoltság alatt a lakosság a sziklákba vájt pincékbe rejtőzött. A falu nem néptelenedett el, de mezővárosi rangját elvesztette. Súlyosabb csapásként érte a települést, hogy1596-ban tűzvész martaléka lett Gyöngyöstarján.

1660-ban kétosztályú fiúiskola indult 170 tanulóval. A település fejlett iparral és mezőgazdasággal rendelkezett. Volt lignitbányája, téglagyára, agyag- és homokbányája, kőbányája, serfőző háza, valamint szívógáz- és vízimalma. Az 1700-as években az akkor már igen fejlett borkészítés és a közeli gyöngyösi borpiac helyhez kötötte az embereket. Az 1830-as években a falu gróf Forgách Alajos, az Esterházy család, valamint Almásy Ferenc birtokában volt.

1848-ban a szabadságharc hírére, Kossuth Lajos hívó szavára a faluból is hadba állt 12 jobbágy. Derekasan harcoltak, többen hősi halált haltak. Emlékükre utcát és teret neveztek el a községben, így a Gyöngyöstarjánba látogatók a Hősök útján közelíthetik meg a falu központját, a Jókai teret.

A szabadságharc idején kolera pusztított a faluban, s a helyzet csak romlott, mikor a hegyekben eredő patakok többször elöntötték a mélyen fekvő területeket. Az utolsó nagy árvíz 1989-ben volt, ezután megkezdték a patakok szabályozását.

Az 1900-as évek első felében Borhy Györgynek volt itt nagyobb birtoka, aki gyönyörű vadászkastélyt építtetett Sósi-réten. Borhy elsősorban a magas szintű erdő- és vadgazdálkodás megteremtésével szerzett hírnevet a településnek.

Az I. és II. világháborúban sok helybéli lakos vett részt, akik közül nagyon sokat hiába vártak évekig haza. A hősi halottak tiszteletére a carrarai márványból készült áldozati emlékmű a Művelődési Ház előtti parkban látható.

1960-ban Gyöngyöstarján a szélsően agrár jellegű falvak kategóriájába sorolható, ahol nagy hagyományai vannak a gyümölcs- és szőlőtermesztésnek. A nagyüzemi mezőgazdaságra történő áttérés nagyban csökkentette a mezőgazdasági feldolgozást. 1960-hoz képest 1970-ben agrárból mérsékelten agrár lett a község, majd 1970-hez képest 1980-ban mérsékelten agrárból iparszegény lett Gyöngyöstarján.

A mezőgazdaság fejlődésének állomásai:

- több kollektivizálási kísérlet után, a falu gazdáinak ellenállását legyőzve, 1961. január 6-án megalakult a "Győzelem MGTSZ"
  2830 hektáron. 1963-ban korszerű szőlőtelepítés indult el és megkezdődött a termelés gépesítése.

- 1975-ben Gyöngyöstarján, Gyöngyöspata és Szűcsi termelőszövetkezetei szövetkeztek "Mátrai Egyesült MGTSZ" néven.

- 1984-ben a TSZ korszerű palackozó üzemet épített, így falunkba került a nagy pince bővítésével a három község zőlőfeldolgozó
  kapacitása.

- A rendszerváltás után a mezőgazdasági nagyüzem összeomlott, a felszámolás során eszközei magánkézbe kerültek,
  a palackozó máig vitatott körülmények között egy tűzben megsemmisült.

A falu életében jelentős volt az 1960-1980 közötti időszak. Megépítették a Művelődési Házat és az 50 férőhelyes óvodát, új orvosi rendelő készült szolgálati lakással, felújított épületben átadták az Öregek Napközi Otthonát, valamint elkészült a ravatalozó. Korszerű víz- és telefonhálózat épült ki, korszerűsítették az egész villanyhálózatot és megkezdték a patakszabályozási munkálatokat

1980-ban megépült az új iskola, melyet az elkövetkezendő években két ütemben bővítettek. Új postát kapott a település és az óvoda is bővítésre került. Több km úthálózat kapott szilárd burkolatot, befejeződtek a patakszabályozási munkálatok és hordalékfogó gátak kerültek átadásra (a Tarján- és Meggyes-patakon). Korszerűsítették a közvilágítást és a vízbázis is bővítésre került.     A Hősök utca építési munkái

Az 1990-es években dinamikusan fejlődött a település. Kiépült a községi szennyvízhálózat, a vezetékes gáz, és a telefonhálózat.
A hősi halottak tiszteletére áldozati emlékmű készült, a római katolikus templom külső tatarozást kapott. Újabb utak, járdák épültek, illetve felújításra kerültek. Működésbe lépett a kábeltelevíziós rendszer. A falu központjában megépítették a kereskedőházakat, megtörtént a parkosítás, elhelyezték az utcanév táblákat, valamint a központban falutérképet helyeztek ki az idelátogatók könnyebb tájékozódása érdekében. Megtörtént a hídkorlátok felújítása, cseréje, valamint helyet biztosítottak a gyógyszertárnak. A polgármesteri hivatal és intézményei korszerű irodatechnikai eszközökkel lettek felszerelve, az iskolában számítógépes és nyelvi tanterem került átadásra.

A millennium évétől mezőgazdasági út épült, az új településrészen lévő utca is aszfaltburkolatot kapott, valamint az egész település úthálózatának felújítása is befejezésre került. A község központjában átadásra került a Tarján Klub, körülötte térburkolatot építettek, mellette pedig parkot hoztak létre. A község vízellátásának érdekében új, nagy teljesítményű kutat fúrattak, energiatakarékos lámpákkal láttak el több utcát, valamint sor került a templomot megvilágító fényszórók korszerűsítésére. Kialakították az Iskolában a háztartási tantermet, megterveztették a tornatermet és elkészült az akadálymentesítés. Az ifjúsági nyelvi képzések fejlesztésére kapcsolatot teremtettek a németországi Wershofen és Geisingen településekkel. A sportot kedvelők nagy örömére elkészítettek a sportpálya mellett egy salakos kispályát, melyet kerítéssel és világítással láttak el. Átépítették a sportöltözőt és felújították a füves labdarúgópályát. A község legforgalmasabb helyein mintegy 100 virágedényt helyeztek el, ezzel is szebbé, virágosabbá téve a települést. Megjelentették a Gyöngyöstarjáni Hírmondót, mely a község helyi időszaki lapja azóta is. Felújították a ravatalozót, bevezették a szelektív hulladékgyűjtést, valamint a kábeltelevíziós rendszert teljesen átalakították, s így lehetőség nyílt az egész településen az Internet bevezetésére.

2015 tavaszán egy műfüves sportpályával is gazdagodott a község.

A község lakosságának létszáma 1786-tól ismert. 1960-ban volt a legmagasabb: 2878 fő. 2015 január 1-éna lakosság száma: 2358 fő.